MILLIÓS FOGÁS

A Z 750 igazi bestsellerré válhat, hiszen jól néz ki, rendkívül kezes és erõs – akár nagyobb testvére, a Z 1000. Viszont kerek egymillióval olcsóbb!

Ismerõs az érzés, de sajnos igen ritka. Amint az ember helyet foglal az ülésen, egybõl tudja, neki teremtették ezt a motort. A Kawasaki Z 750-et. Úgy illik az emberhez, mint egy méretre szabott öltöny, és rögtön az elsõ métereken bizalmat kelt a viselkedésével.
Aligha lehetne ideálisabb elrendezésû az ergonomikus kormány-ülés-lábtartó háromszög. Kellõen széles a kormány, a comb szépen rásimul a tankra és a vázra. Alacsonynak ugyan nem nevezhetõ a 815 mm magasan trónoló ülés, enyhe lejtése, keskeny kivitele és a kétoldalt kimélyített tank miatt azonban alacsony motorosok is jól boldogulnak vele. Már csak azért is, mert a Z 750 tökéletesen kiegyensúlyozott, és rendkívül kezes. Olyan légies könnyedséggel kerüli ki az akadályokat, akár egy bicikli, pedig menetkészen 219 kg az általunk mért tömege.
Végre hátam mögött hagyhatom a várost! Mágnesként vonzanak a távoli hegyek és az élvezetes kanyargás a hegyi szerpentineken. Már hidegen is könnyen indult a motor, és a kézi hidegindítóval olyan keveréket lehetett állítani, hogy ne bõgjön alapjáraton egészségtelen fordulatszámon. Szépen bemelegedett, hát odahúzok neki. 6000 percenkénti fordulattól kezdõdõen finom vibráció lesz úrrá a négyhengeres masinán, ami nem véletlen, hiszen a Z 1000 ugyancsak rezgõs hajtómûvéhez hasonlóan ezt sem csillapítja kiegyensúlyozótengely. Egyébként is közös az erõforrások alja: a forgattyús házon, a fõtengelyen, sõt a hûtõrendszeren is osztozik kisöccsével a Z 1000. Vélhetõen ez az oka annak, hogy ritkán emelkedik 80 °C fölé a hûtõvíz hõmérséklete – tehát bõven van tartalék a forró nyári hónapokra.

Akár még több is: a Z 750 kuplungkarja állítható – a nagyobb testvéré nem	Szerencsére ez nem látszik: fedõlemez nélkül nem túl esztétikus a Z-sorozat váza

A Kawasaki mérnökei úgy érték el a 748 köbcentiméter lökettérfogatot, hogy 77,2-rõl 68,4 milliméterre szûkítették le a hengerek furatátmérõjét. A kisebb szelepekre és szûkebb szívó- és kipufogócsatornákra méretezett hengerfej, valamint a 34 mm átmérõjû, dupla fojtószelepekkel ellátott befecskendezõ-berendezés a középkategóriájú naked bike-ok jelenleg legdinamikusabb fellépésû képviselõjévé teszik a Z 750-et. A 11 000-nél leadott, mért 108 lóerõ és a 8200-nál realizált 75 Nm forgatónyomaték-csúcsérték elég nagy ahhoz, hogy riadalmat keltsen a Suzuki SV 650, a Yamaha FZ6 és a Honda Hornet 600 képében jelentkezõ konkurencia soraiban. Persze több is van ebben a motorban puszta számadatoknál. Csodálatosan telten szól az álomszép ovális csõ tolmácsolásában, és szinte sóvárogva lesi a gázmarkolat felõl érkezõ parancsokat. Mivel már 2500 percenkénti fordulat fölött bevetésre kész, nyugodtan lehet vele komótosan motorozni. Az elõzések leginkább a 4–8000 fordulat közötti tartományban kivitelezhetõk a Z 750-nel, itt mindig van benne elegendõ erõtartalék. Az pedig, hogy akár 11 500-ig, a piros tartományig is kihúzatható, a sportos ambíciókkal rendelkezõ vezetõk számára is megfontolandó ajánlattá teszi. Nem mintha mindig üveghangon kéne pörgetni, hiszen szép egyenletesen adja le teljesítményét a hasznos fordulatszám-tartomány egészében. Sokkal egyenletesebben, mint a Z 1000, ami alul alig erõsebb nála, viszont 8000-tõl szinte hátba vágja pilótáját.
Így aztán igazi élvezet a kanyargás a hegyekben. Szép, tág ívek, mintaaszfalt, éles fordulók és váltott kanyarok – a Z 750 szolgaian követi a kijelölt vonalat, és még az ívek kellõs közepén is csodálatosan irányban tartható. Sokkal kezesebb, mint a bátyja, ami részben az 5,5 colos felnibõl és 180-as abroncsból álló, keskenyebb hátsó keréknek köszönhetõ. Ezenkívül ugyanolyan hatküllõs felni viszi át a motor erejét az útra, mint amilyen a ZX-10 R alatt is forog. Megmértük: semmivel sem könynyebbek ezek, mint a Z 1000 polírozott, háromküllõs kerekei, tehát pusztán a keskenyebb hátsó felni és gumi adja a különbséget, igazolva azt, amit már tartóstesztmotorunkon észleltünk.

A fentiek ellenére azért nem mindenben jobb a Z 1000-nél a háromnegyed literes változat, elvégre imitt-amott kénytelen volt spórolni a Kawasaki. Nem hiába a majdnem egymillió forint vételár-differencia: a 750-esen nyoma sincs polírozott felniknek, fordított teleszkópvillának, alumínium lengõvillának vagy igényes négy a négyben kipufogórendszernek. Ráadásul nem lehet állítani a 41-es csõátmérõjû teleszkópot, és két darab kétdugattyús féknyereg fogja szorításába a 300 milliméter átmérõjû féktárcsákat. Hogy a takarékosság mégsem ment a menettulajdonságok rovására, az a Z 750 harmonikus összkoncepciójának köszönhetõ.
A futómû annak ellenére, hogy pontos visszajelzést ad az út állapotáról, cseppet sem mellõzi a menetkényelmet. Viszont fokozott iramnál, nagyobb úthullámokon a teleszkópvilla eléri csillapítása határait, miközben a Z 1000 igényes fordított teleszkópja akár a versenypályára is alkalmas. A fékek sem harapnak mérges csörgõkígyó módjára, viszont finoman adagolhatók és kellõen hatásosak. Ugyanolyan rövid fékutat tesznek lehetõvé, mint a Z 1000 harapós, négydugattyús féknyergei, viszont ha sokszor fékezünk erõteljesen, akkor annak mégis több tartaléka van, miközben a Z 750 kétdugattyús nyergeinél elkezd vándorolni a nyomáspont.
A Z 750 minden részletében megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyeket teljesíteniük kellett a mérnököknek. Nevezetesen, hogy olyan kedvezõ árfekvésû, jól motorozható gépet alkossanak, amely a mindennapos felhasználhatóságon túl egyedi külsõvel rendelkezik, és ügyesen ötvözi a sport- és túramotoros jellemzõket. Fõleg azoknak ajánlható, akik nem rajonganak a hosszú, kétszemélyes kirándulásokért, és nem a versenypályán akarják kiélni fojtott indulataikat – azaz legalább a motorosok 75 százalékának.